A polémia himnológiai nyelve – A Juste Judex, Jesu Christe című himnusz Szenci Molnár Albert átértelmezésében

Absztrakt

Szenci Molnár Albert Jubileus Esztendei Prédikáció című műve a reformáció centenáriumának ünneplésére született, erős polemikusság jellemzi (Oppenheim, 1618). Ennek lezárása a Juste Judex, Jesu Christe kezdetű, latin nyelvű himnusz, amelyet kotta egészít ki. A magyar kódexirodalom négy változatát őrizte meg a himnusznak magyarul. A Iuste Iudex himnusz ismert volt a 16. századi protestáns énekköltészetben, dallamára sokszor hivatkoznak nyomtatott énekeskönyveinkben. Legelső átdolgozója Radán Balázs, akinek műve 1560-ban jelent meg kottával Debrecenben. Erős katolikus- és pápaellenesség jellemzi, legfontosabb protestáns énekeskönyveinkben olvasható (Huszár Gál, Bornemisza Péter, Újfalvi Imre). Szenci Molnár itthoni tanulmányai során ismerkedett meg a himnusszal, annak dallamával, magyar szövegével. A himnusz latin szövegét Tours-i Berengár francia szerzetes írta, ezt alakította át Szenci Molnár. Berengár eretnek gondolatai szerint az úrvacsorában Jézus teste és vére csak jelképesen van jelen, ezzel a transsubstantiatio tanát tagadta. Üldöztetés, fogság, kiátkozás sújtotta ezért Berengárt, tanai visszavonására kényszerítették. A huszitizmus, protestantizmus a reformáció előkészítőjének tekintette, Magyarországon is hivatkoztak rá. Szenci latin nyelvű átdolgozása a reformáció centenáriumán visszatekint az előzményekre és a magyar nézőpontot érvényesíti.