Antikvitás & Reneszánsz

Afrika négy sarka és a „másik” elefántok (Juv. 10, 148–150)

Gergő Gellérfi — 2025-06-05

Hannibálnak egész Afrika sem volt elég, olvashatjuk Iuvenalis 10. szatírájában. A szatíraköltő ezt követő szavaival leírja Afrika határait, mely a maurus óceántól a Nílusig nyúlik, valamint az aethiopsok népeiig és a másik… elefántokig. Hogy kerülnek ide az elefántok? – tehetjük fel joggal a kérdést. Vagy esetleg romlott a szöveg? Az alábbi írásban e kérdésekre igyekszem választ adni.

Lovagregény Attiláról, trubadúrversek és szerelemtan Szepesi János zágrábi püspök (1361 k.–1410) kódexében

Zsuzsa Kovács — 2025-06-05

Egy 13. században, Padovában, francia-venetói keveréknyelven lejegyzett lovagregény elbeszélése szerint Attila magyar király, aki egy királylány és egy kutya nászából született, a kereszténység elpusztítására jött Itáliába, de több város felégetése után Riminiben egy sakkjátszma végén megölték. A történet számtalan variánsban hagyományozódott, s évszázadokra meghatározta az Attiláról alkotott képet Észak-Itáliában. Az itt franciául vagy a francia és a venetói nyelvjárás elemeit keverő nyelven lejegyzett műveket korábban a francia irodalom romlott változatának tartották, ma viszont már az észak-itáliai lovagi irodalom önálló korpuszaként tekintenek rájuk, és megkezdték a tanulmányozásukat. Az a kódex, amely az Attila-lovagregény legrégibb szövegét megőrizte, a francia-venetói nyelvű lovagi irodalom más alkotásait is tartalmazza, köztük egy trubadúrvers- gyűjteményt és egy szerelemtant. A kódex egykor Szepesi János zágrábi püspök, majd nápolyi érsek tulajdona volt. Ahogy Szepesi, úgy feltehetően a többi, a századok során Veneto területén tanult magyar értelmiségi is megismerhette az észak-itáliai Attila- hagyományt és az itteni, francia mintákat követő irodalmat. A francia lovagi kultúra magyarországi ismerete szempontjából érdemes volna megvizsgálni az észak-itáliai lovagi kultúra közvetítő szerepét.

Candida rosa, avagy költészet a tér-idő és az emberi szellem határain túl

Kinga Dávid — 2025-06-05

Dolgozatom kísérlet arra, hogy a Paradicsom 30. énekét a költészet, a költői tapasztalás egyfajta „dimenzióváltásaként” értelmezze. Alapvetései a következő megállapításokban foglalhatók össze: az ének Dante misztikus élményének, egy látomássorozatnak az elbeszélése; a Költő misztikus tapasztalásának fokai kapcsolatba hozhatók Szent Bernát – a következő énekből mintegy „megelőlegezett” – misztikus elméletével; és végül az addigi költészetének búcsút intő Dante meghirdeti újfajta költői „programját”, amely erőteljes képiségével a misztikus elragadtatások nyelvezetére épülve alkalmas az elmondhatatlan elbeszélésére.

A Zsigmond királynak ajánlott latin Dante-fordítás és kommentár (1417).

Eszter Draskóczy — 2025-06-05

Jelen írás az egri Főegyházmegyei Könyvtárban található Dante-kódexszel foglalkozik, amely a teljes latin Komédia-fordítást tartalmazza Giovanni da Serravalle (1350k.– 1445) fermói püspök tollából, kiegészítve a Pokolhoz általa írt kommentárral; mind a fordítás, mind a kommentár a konstanzi zsinat alatt készült. Tanulmányomban egyrészt megvizsgálom azokat a leegyszerűsítő és negatív véleményeket, amelyekre hivatkozva különböző szempontokból jelentéktelennek minősítették a fordítást, kommentárt, illetve magát a kódexet. Másrészt pedig arra keresek választ, miért nem tudta betölteni a könyv a célját, vagyis, hogy azok számára, akik nem ismerik az olasz népnyelvet, de latin grammatikát tanultak, így a „németek, gallok, angolok, csehek, magyarok, szlávok, lengyelek, hispánok, portugálok, kasztíliaiak stb.” számára érthetővé és felfoghatóvá tegye Dante költői művét, és terjessze a „teológus poéta” erkölcsi és teológiai tanításait.

Apokalipszis most: Bernhard von Kraiburg levele Konstantinápoly elestéről (1453)

Péter Ertl — 2025-06-05

Bernhard von Kraiburg, salzburgi érseki kancellár és chiemseei püspök kortársai által elismert literátus volt. Legismertebb és legsikeresebb műve 1453. július 23-án kelt, Silvester Pflieger chiemseei püspökhöz címzett levele Konstantinápoly elestéről és kora egyéb viszontagságairól. Jelen tanulmány Bernhard rövid életrajzi vázlatát nyújtja, dióhéjban bemutatja levelének szöveghagyományát és szerkezetét, és azonosítja főbb forrásait, amelyek az exegézishez is nélkülözhetetlenek: Lactantius Divinae institutionesét és Petrarca Liber sine nominéjét.

Piso, Lepta és a pusio

László Jankovits — 2025-06-05

Jacobus Piso versgyűjteménye, amely a Schedia című kiadásban maradt fenn, két olyan epigrammát tartalmaz, amelyeknek címzettje egy bizonyos Lepta. E tanulmány célja az első vers értelmezése, amely egy furcsa helyzetet ír le; ebben a poéta megpróbálja meglátogatni barátját, Leptát, de éjhosszat vár, csak hogy végül egy inastól értesüljön reménybeli házigazdája távollétéről. A vers párhuzamos helyei mellett azt tárgyalom, miként parafrazeálja azokat Piso, valamint azt, milyen rejtett jelentése lehet ennek az epigrammának.

Szerelem az emigráció idején

Emőke Rita Szilágyi — 2025-06-05

Tanulmányomban Oláh Miklós (1493–1568) humanista, esztergomi érsek és kancellár Lucretia Caballis vom Ross-szal folytatott titkos szerelmi viszonyát és az abból született, törvénytelen, majd törvényesített lányának életét mutatom be. Oláh titkolta a szerelmi ügyét, és megpróbálta a nyilvánosság előtt úgy tálalni, hogy az az egyházi karrierjével összeillő legyen, közeli barátai – és úgy tűnik, a nyitott szemmel járó kortársai – előtt azonban egy percig sem maradt rejtve az igazság. Hogyan lehet egy törvénytelen gyermeket törvényesíteni? Sikerült-e Oláhnak az a terve, hogy létrehozzon egy kancelláriai dinasztiát? Többek közt ezekről is szó esik a tanulmányomban.

Principio quidem calamo certatum…, avagy Magnus, a gonosz

Gábor Nagy — 2025-06-05

Ma Koppenhága és Malmö ugyanannak a régiónak a része (Øresundsregionen vagy Öresundsregionen, ismert Greater Copenhagen Region alakban is, egyebek között 17 egyetem tartozik hozzá). Ikonikus ismertetőjele, az Øresund-(Öresund)-híd 25 éve köti össze a két várost közúton és vonaton is. Közös régió vagy híd létrehozásához sok dolog kell, az út elején pedig van egy történelmi trauma: a roskildei békében (1658) Dánia egyharmada, benne Malmövel, Svédországhoz került. A tizenegy háborút, amelyet a két ország egymással 1563–1814 között vívott, gyűlöletkeltés előzte meg, ahogyan egy II. Gustav Adolf börtönében ülő svéd történész megfogalmazta: principio quidem calamo certatum, […] [s]ed postmodum cruentissimo pugnatum gladio. A latin nyelven írt szövegeket tekintve az első darabja ennek a „kezdetben”-nek Johannes Magnus Historia de omnibus Gothorum Sveonumque regibusa, először Rómában jelent meg, 1554-ben. Az alábbiakban e Historia bizonyos emlékezetes helyeiből szeretnék átnyújtani egy csokorra valót Szörényi professzornak – altius repetendo.

Balassi firkál

Péter Kőszeghy — 2025-06-05

A tanulmány javítja Balassi Bálintnak az egykor Bornemisza Péter tulajdonában lévő Volaterranus-kötetbe (Commentariorum urbanorum octo et triginta libri, Basileae, 1530) firkált bejegyzésének olvasatát, továbbá értelmezni próbálja a javított szöveg jelentőségét Bornemisza Péter és Balassi Bálint kapcsolatában. Tárgyalja a kötet néhány egyéb bejegyzését is, és az új olvasat szerinti „víg” jelző korabeli értelmét.

Carmina de polysemis et vocabulorum differentiis.

István Bartók — 2025-06-05

Guarino da Verona grammatikai-poétikai munkáját Christophorus Hecyrus (Christoph Schweher) hasonló művével egy kötetben adták ki Kolozsváron (Claudiopolis, Klausenburg, Cluj-Napoca) 1588-ban. A két mű együtt, ezt megelőzően, Nürnbergben egy önálló kötetben, Frankfurtban egy bővebb összeállítás részeként jelent meg. Guarino magyar vonatkozásban leginkább mint Janus Pannonius tanára kerül szóba. Recepcióját illetően nem árt áttekinteni a szóban forgó mű legfontosabb jellemzőit. Guarino műve 1414 és 1419 között keletkezhetett. Eredeti szövegét többen kommentálták, kiegészítették. A kolozsvári kötet mintájául a fent említett német kiadások szolgálhattak, amelyek már az átdolgozásokat is tartalmazták.

Neolatin irodalom, szerecsenek és a Tátra-hegymászás története

Farkas Gábor Kiss — 2025-06-05

A tanulmány egy különös eseményt tárgyal, amelyről Leonhartus Nicasius poprádi költő verse emlékezik meg. A boroszlói Jakob Monau humanista orvost Tátrába érkezése alkalmából 1591-ben több helyi humanista verssel köszöntötte, köztük Nicasius is, aki leírta, hogy egy fogságba ejtett fekete (Aethiops) orvos (medicus) és gyógynövénymester nemrég megmászta a Tátra hegyeit. A költemény elemzése tudományos érdeklődésében párhuzamot mutat David Frölich közel korabeli tátrai hegymászó leírásával, a művek egyik közös témája a légkör régióinak beosztása és a középső légkör (media regio aëris) felső határa.

Barbiano medvéi

Péter Kasza — 2025-06-05

A tanulmány Bethlen Farkas Historia de rebus Transsylvanicis című műve 13. könyvének egyik részletét teszi vizsgálat tárgyává. A kérdéses könyv a Bocskai-felkelés előzményeit és 1604. évi kitörését mutatja be. Az előzmények ismertetése során a szerző élénk színekkel ecseteli az Erdélyre szakadt nyomorúságot, majd Kassára kalauzolja az olvasót, ahol sorra veszi Barbiano kassai főkapitány polgárokkal szemben elkövetett hatalmaskodásait. Ezek csúcspontja Barbiano medvéinek esete, akiket szolgái előszeretettel uszítanak a járókelőkre, súlyos sebeket okozva nekik, egyben mulatságot szerezve maguknak. A részlet forrását vizsgálva a tanulmány arra mutat rá, hogy a történet Szamosközy töredékeiben is megtalálható némileg eltérő formában. Mivel Bethlen a mű korábbi részeit minden esetben más szerzők kész, de kiadatlan művei alapján kompilálta, felvethető annak lehetősége, hogy most sem a ma is ismert töredékekből dolgozott, hanem még a birtokában volt Szamosközy mára elveszett, Bocskairól szóló műve. Olyan hipotézis ez, amelynek igazolása további, a medvék nyomán haladó filológiai vizsgálódást és bizonyítást igényel.

Rimay János Anjou-kori magyar imádságoskönyve

Géza Szentmártoni Szabó — 2025-06-05

Rimay János az 1610-es években bevezetőt írt Balassi Bálint verseinek általa tervezett kiadásához. Ebben megemlítette a 14. század végén uralkodó Anjou Mária magyar király és királyné magyar nyelvű imádságoskönyvét, mert annak nyelvezetét Balassiéval hasonlította össze. Rimay hivatalos követjárása idején, 1609-ben több mint fél esztendőt töltött el a török uralom alatt álló budai várban, ahol többször tárgyalt Kadizade Ali pasával. Talán ekkor nyílt lehetősége arra, hogy az egykori királyi palotából valamilyen fondorlatos módon kihozza az Anjou-kori imakönyvet. Ez a kézirat régebbi volt a Nyelvemléktár ma ismert legkorábbi kódexeinél. Balassi nem a semmiből teremtette meg a maga költői nyelvét, Rimay pedig kíváncsi volt ennek előzményeire, ezért érdeklődött a maga koránál jóval régebbi szövegek iránt. A 16. század elejére a szerelmes és istenes énekek alapszavai és kifejezései már nagyrészt megszülettek a kódexirodalom fordítóinak leleményessége folytán. A Rimay által a magyar nyelv ékességeként emlegetett Balassi-versek nyelvi előzményeinek felderítése máig is elvégzendő feladat maradt.

A polémia himnológiai nyelve –

Mihály Imre — 2025-06-05

Szenci Molnár Albert Jubileus Esztendei Prédikáció című műve a reformáció centenáriumának ünneplésére született, erős polemikusság jellemzi (Oppenheim, 1618). Ennek lezárása a Juste Judex, Jesu Christe kezdetű, latin nyelvű himnusz, amelyet kotta egészít ki. A magyar kódexirodalom négy változatát őrizte meg a himnusznak magyarul. A Iuste Iudex himnusz ismert volt a 16. századi protestáns énekköltészetben, dallamára sokszor hivatkoznak nyomtatott énekeskönyveinkben. Legelső átdolgozója Radán Balázs, akinek műve 1560-ban jelent meg kottával Debrecenben. Erős katolikus- és pápaellenesség jellemzi, legfontosabb protestáns énekeskönyveinkben olvasható (Huszár Gál, Bornemisza Péter, Újfalvi Imre). Szenci Molnár itthoni tanulmányai során ismerkedett meg a himnusszal, annak dallamával, magyar szövegével. A himnusz latin szövegét Tours-i Berengár francia szerzetes írta, ezt alakította át Szenci Molnár. Berengár eretnek gondolatai szerint az úrvacsorában Jézus teste és vére csak jelképesen van jelen, ezzel a transsubstantiatio tanát tagadta. Üldöztetés, fogság, kiátkozás sújtotta ezért Berengárt, tanai visszavonására kényszerítették. A huszitizmus, protestantizmus a reformáció előkészítőjének tekintette, Magyarországon is hivatkoztak rá. Szenci latin nyelvű átdolgozása a reformáció centenáriumán visszatekint az előzményekre és a magyar nézőpontot érvényesíti.

Apró adalék Szent Patrik Purgatóriuma magyarországi befogadástörténetéhez

László Takács — 2025-06-05

A 17. század hatvanas éveinek elején jelent meg az a Szent Patrik Purgatóriumáról szóló, latinból fordított magyar nyelvű könyvecske, amely ugyan időről-időre előkerült a szakirodalomban, és néhány oldalnyi terjedelmű részletét közölték is modern szövegkiadások, ám alapos filológiai vizsgálatnak nem vetett alá a szaktudomány. Bár a magyar szövegnek a fordítás alapjául szolgáló latin eredetivel való összevetése egyelőre várat magára, a tanulmány néhány szövegrészlet alapján azt igyekszik igazolni, hogy ezt a filológiai munkát érdemes elvégezni, hiszen a betoldások, kiegészítések alapján olyan fordítói szándék bontakozik ki, amely alapján a magyar fordításnak határozott teológiai célja volt, szoros összefüggésben a túlvilági életre vonatkozó korabeli felekezetközi teológiai vitákkal.

Az iskolai és az iskolán kívüli élet a 16–18. században

István Monok — 2025-06-05

A nyomtatásban megjelent szövegek, amelyek a diákoknak az iskolában, illetve az iskolán kívüli viselkedését leírják, sokszor szabályozzák, csupán elvi alapokon nyugszanak, ám olyan kérdéseket vetnek fel – nem kimondva, hogy milyen a valóság –, amelyek mögé kell képzelnünk, vajon mitől is óvják, vagy óvnák meg ezek a tanácsok betartásuk esetén az ifjakat. A tanulmányban kettő nyomtatványt vettünk alapul: Thesaurus sanitatis inaestimabilis: Quomodo facili methodo plurimos vitae dies integer et incolumnis conservari possit (1691); Dies vitae adolescentis studiosi (1718). A személyes iratok, kezdve a gyermekét tanulmányútra küldő szülő vagy mecénás utasításaival, sokkal konkrétabbak. Elmondják, hogy mitől tartózkodjon az ifjú, mire figyeljen az őt kísérő nevelő, illetve hogy mi az, ami kifejezetten tilos (attól kezdve, hogy más felekezetű tanítási intézményt ne látogasson, a poloskás ágyneműt és a betegséget terjesztő kurvákat kerülje, tartózkodjon a túlzott alkoholfogyasztástól). Sajnos nagyon kevés olyan napló maradt fenn, amelyben a diákok őszintén írnak arról, miként viselték magukat felügyelet nélkül. Most csak egy ilyen dokumentumot mutatunk be: Album recreationis (1578). A 17. századból azonban fennmaradt egy ritka forrás is, egy úgynevezett bűn-katalógus. Igaz, egy főúr feljegyzéseként, azonban nem kétséges, hogy diákjaink is hasonló bűnöket követtek el.

Prózából vers – egy prózai forrás megverselésének tanulságai

Mariann Czerovszki — 2025-06-05

Pray György Poema de institutione ac venatu falconum libris quattuor comprehensum című solymászati tankölteményét lábjegyzetekkel látta el. A negyedik könyv (k) jelzésű lábjegyzete abban tér el a többitől, hogy itt a szerző nem csupán hivatkozik a forrására, hanem szó szerint idézi is Aldrovandus Ornithologiájából azt a szövegrészt, amely a forrásául szolgált. A főszöveg és a lábjegyzetben közölt szöveg összevetése révén képet alkothatunk arról, hogy a jezsuita repetensoktatás keretei között az antik költészeten iskolázott Pray milyen módon formálja át a prózában írt szakszöveget hexameterekké. A szöveg mélységi vizsgálata a Bibliotheca Teubneriana adatbázisában foglalt antik és későantik szövegek bevonásával történt.

Észrevételek Maróthy Mátyásról, Szeged filozofikus főmérnökéről

Mihály Balázs — 2025-06-05

A dolgozat Szeged nagy megbecsülésnek örvendő 19. századi főmérnöke, Maróthy Mátyás (1791–1850) életműve egy eddig kevés figyelemre méltatott mozzanatával foglalkozik. Megállapítja, hogy élete alkonyán és a nehéz 1850-es esztendőben nem csupán hivatali teendőit látta el példásan (ennek dokumentumait számon tartja a helytörténeti szakirodalom), hanem egy, a felekezeti különállást meghaladó magyar nyelvű értekezést is megjelentetett a természeti törvényről, benne a természeti vallásról. A dolgozat ismerteti a mű gondolatmenetét, majd bemutatja azt a szerzőt és művét, akinek a magyar kiadásban csak a neve szerepel. Felvázolja Constantin François Volney értekezésének keletkezéstörténetét, majd franciaországi és európai utóéletét. A magyarországi recepció mozzanatait is hasznosítva fogalmaz meg elképzelést Maróthy vállalkozásának feltehető céljáról. Kiemeli a hazai kontextusból Vedres István évtizeddel korábban született egyik munkáját, s a hasonlóságok alapján arra a következtetésre jut, hogy a kiadvány megszületésében szerepet játszhatott egykori főnökének ösztönző példája is.

Szeredai.

Rumen István Csörsz — 2025-06-05

Az esszé Arany János Toldi szerelme című, 1879-ben befejezett elbeszélő költeményének egyik hősét mutatja be. A Toldi-trilógia középső része 1350-ben, I. Lajos király korában játszódik Endre herceg meggyilkolása után, amikor a magyar seregek Itáliában harcolnak. Toldi Miklós itt találkozik az álruhában bujdosó, Szeredai álnevű szereplővel, aki sok szálon kapcsolódik Arany korábbi életművéhez. Kobzos énekmondó, egy családi tragédia túlélője, aki végül hazára talál, méghozzá Arany szülőföldjén, Nagyszalontán.

Szemérmetes bozgorok

Gábor Petneházi — 2025-06-05

A tanulmány a Švejk magyar fordításaiból következetesen kihagyott magyar nyelvű káromkodásokból kiindulva arra tesz kísérletet, hogy a román nyelvben a magyarokra pejoratív értelemben használt bozgor szó Szilágyi N. Sándor által már korábban felvetett etimológiáját bizonyítsa. A verbálisan agresszív magyarok 18. század óta, különösen a német irodalomban elterjedt kliséje az itt bemutatott források alapján éppen az első világháború környékén erősödött meg Németországban és a Monarchiában, s lett a korábbi huszár-rekvizitumból a közönséges és olcsó humor bármikor elővehető eszköze, amelyet a kortárs magyar közvélemény viszont egyre kevésbé tolerált, Trianont követően pedig már (feltehetően) mintegy automatikus, védekező reflexszel egyszerűen ignorált.

Semmi új a Nap alatt:

Ágnes Máté — 2025-06-05

A tanulmány Piccolomini Historia de duobus amantibusának egy magyar nyelvű, 20. századi verses átdolgozását mutatja be, egy különben ismeretlen szerző, Kiss Aladár tollából. Az átdolgozó egy saját jegyzete alapján a dolgozat kiemeli a hősnőnek, Lukréciának a fikció szerint az orális hagyományban megjelenő hírét, összevetve azt a 19. század végi magyar prózaíró, Justh Zsigmond Gányó Julcsájának „nóta”- értelmezésével.

A Sárkány, a nyúlfarok, meg valami vacak –

Keve Szász — 2025-06-05

A cikk két levél és egy könyvtári köszönőlevél segítségével kíséri végig egy humanista kézirat útját annak megtalálásától egészen kiadásáig. Sárkány Oszkár (1912–1943) 1936-ban talált rá Elias Corvinus Ioannis Hunniadae res bellicae contra Turcas című panegyricusára. A tehetséges fiatal bohemista a bécsi Collegium Hungaricum ösztöndíjával kutatott az ÖNB-ben, amikor felfedezte a tárgyalt kéziratot. Az első idézett levélben tudatta barátjával, Tarnói Lászóval, hogy rálelt a műre. A második levelet kollegája, Bartoniek Emma írta neki, aki utánanézett a kiseposznak, hogy igazolja a mű korábbi ismeretlenségét. A harmadik dokumentumot pedig a Bécsi Egyetem Archívuma küldte Sárkánynak, hogy megköszönje a nyomdából frissen kikerült kritikai kiadás számukra küldött tiszteletpéldányát.

Medvevilág áthallásokkal Dino Buzzati tanmeséjében

Éva Vígh — 2025-06-05

A 20. századi olasz irodalom egyik legjelentősebb képviselője, Dino Buzzati La famosa invasione degli orsi in Sicilia (Medvevilág Szicíliában) című tanmeséje általános erkölcsi és politikai mechanizmusok látlelete. A mesés és fantasztikus elbeszélő ívhez társuló reális politikai sík a zoomorf valóság teljesen emberi perspektíváját adja vissza egy sajátos medve-optikán keresztül. A tanulmány azokra az áthallásokra fókuszál, amelyek a zoomorf ember morális attitűdjét vizsgálják.

Francesco Petrarca: A vallásos élet nyugalma fordítása (részlet)

Monika Frazer-Imregh — 2025-06-05

Szörényi László Petrarcával kapcsolatos munkássága előtt tiszteleg az alábbi fordításrészlet, amely elsőként adja vissza magyarul az erkölcsfilozófus Petrarca egyik legmélyenszántóbb művének kezdő oldalait. A De otio religioso a szerzetesek életének egyik legfontosabb mozzanatát járja körül, a vallásos szemlélődést. Mivel azonban fejtegetéseit nemcsak a szerzetesek, hanem a ma világi emberei is haszonnal forgathatják, sőt a lelkiségtől kiüresedett, rohanó világunkban éppen a világi embernek van a legnagyobb szüksége a Petrarca által körüljárt elcsendesedésre, ezért döntöttem úgy, hogy Antonietta Bufano példáját követve a fenti módon fordítom a címet.

Hétköznapok Valchiusában

István Dávid Lázár — 2025-06-05

Francesco Petrarca a magányos, visszavonult életről két értekezést is írt: a De vita solitariát a „tudós magányról”, és a De otio religiosót a „szerzetesi magányról”. Ezeken túl életműve más darabjaiban is több alkalommal beszél arról, hogy számára a vidéki visszavonultság lenne az ideális életforma, szemben a város (elsősorban Avignon) nyüzsgő, zajos környezetével. Az ideális lakhely a valóságban is létezik: Valchiusa. A Valchiusában megvalósult életmódjának előnyeiről a Rerum familiarium libri több levelében is ír barátainak. Az alábbiakban közölt levél részletesen szól valchiusai mindennapjairól, és (Petrarcától megszokott módon) számos egyéb kérdést is felvet.

Dino Buzzati: Betiltották c. novellájának fordítása

Réka Lengyel — 2025-06-05

Dino Buzzati (1906–1972) 1958-ban adta ki Sessanta racconti (Hatvan elbeszélés) c. kötetét. Az Era proibito (Betiltották) c. novella a Corriere della Sera 1955. december 4-i számában jelent meg először. Cselekménye egy olyan elképzelt társadalomban játszódik, ahol a kormányzat betiltotta a költészet művelését és olvasását abból a megfontolásból, amely szerint veszélyt jelent az emberek közérzetére. Egy nap azonban az így kialakított rend misztikus módon, természetfeletti erők közreműködésével megbomlik; ennek következményeit a szerző éppen csak sejteti, a tanulságot az olvasó maga vonhatja le.